Visszanyalt a fagylalt – érezheti most Fico és – hogy a jó öreg Kuncze Gábor ide illő, anno a Fideszre oly szívesen használt kifejezését használjam – „szélsőségesekkel kokettáló” kormánya. A magyarok nem tűrték tovább a többek között a szlovák nyelvtörvény általi szabályos etnikai megaláztatást. Azzal, hogy a Fidesz-KDNP első parlamenti beterjesztései közé a kettős állampolgárságról szóló törvénymódosítás is bekerült, egyértelműen üzent a környező országoknak: Magyarország talpra áll és meg fogja védeni azokat, akiket magyarságuk miatt, lényegében etnikai alapon megkülönböztetnek.

Igen szomorú ugyanakkor, hogy az általában oly lelkes jogvédők, a fő- és mellékállású demokráciaféltők és antifasiszták, akiknek állításuk szerint nagyon fontosak az emberi jogok és akik hű de nagyon elítélik a kulturális és etnikai megkülönböztetést, most nagyrészt mélyen kussolnak. Hol van most a magyar kormányt előszeretettel külföldön is lejáratni próbáló Amnesty International, hol van most Tamás Gáspár Miklós, Ungár Klárika és többi hasonszőrű parazita? Lendvai Ildikó miért nem félti a közép-európai demokráciát? Hisz Szlovákiában két olyan párt is van – ráadásul az egyik kormánypárt is! – amelyhez képest a Jobbik már-már balliberálisnak nevezhető. Igen, nyilvánvaló, hogy a mi jogvédőink leginkább csak ellenünk szeretnek jogokat védeni. Értünk, mellettünk soha.

Tehát ha legény kell a gátra, akkor a mindenkori kormánynak kell tökösnek lennie. Az elmúlt nyolc évben azonban Kovács László iránymutatásai szerint mertünk kicsik lenni. Annyira kicsik, hogy úgymond csak az nem vette el a tízórainkat, aki nem akarta. Ha úgy tartotta kedve, akkor még belénk is rúgott kettőt. És gyakran tartotta úgy a kedve, nem csak Szlovákiának, hanem több más államnak is. Ennek azonban láthatóan vége.

Fel van hát adva a lecke a tisztelt szlovák politikai elitnek. A megszokott meghunyászkodás helyett méltó ellenlépés érkezett Magyarországról. Kapkodja is a levegőt Fico, Lajczák, Weiss meg a többiek. És olvasva Slota és Meciar kottájából, őrjöngve üvöltöznek nemzetközi jogról, a szlovák-magyar, általuk már milliószor megszegett alaptörvényről, meg előzetes egyeztetés szükségességéről. Ha nem részesei lennénk, akkor akár egy kabarénak is elmenne a szlovák kormány és a pártok hőzöngése, ám a Benes-dekrétumok, a nyelvtörvény, a magyar államfő mintegy kitiltása, magyarok brutális agyonveretése (és még sorolhatnánk) túl sok ahhoz, hogy tisztességes ember komédiaként tekinthessen frusztrált dühöngésükre.

Egyébként valamilyen szempontból érthető a szlovák agresszió: a válság hatására zuhanórepülésben van a szlovák idegenforgalom, nem fogynak az autók, melyekre a szlovák gazdaság épül és épp az euró sem csak fenékig tejfel.  Nem marad hát más téma, mint az örökzöld magyar kártya. A gazdasági problémák miatt bosszús szlovák nép magyarokra uszítása. Lehet keménynek látszani, karizmatikusnak kinézni, verni az asztalt. Megy a parasztvakító politikai show.

Ne legyen senkinek sem kétsége afelől, hogy a magyar állampolgársági törvény késleltetett, júniusi elfogadása sem enyhített volna az ószlovák indulatokon! Ebből a szempontból kifejezetten jó volt Martonyi János korai bejelentése, hiszen egyértelműen a szlovák politika tudtára adta: nem a ti esetleges érzékenységetekhez igazítjuk a saját törvényeink elfogadását. Ahogy ti sem tesztek így. Tessék, lehet gondolkozni!

Jóllehet, Slota és Meciar szélsőséges pártjai bekerülnek majd a szlovák parlamentbe, viszont a jelenlegi számok azt mutatják, hogy ha ez így lesz, akkor Fico pártja, a Smer nem tud egyedül kormányt alakítani. Kénytelen lesz tehát vagy valamely másik párttal megegyezni. Hogy ez a párt nem az MKP, vagy a jobbközép Dzurinda pártja lesz, az egyelőre elég bizonyosnak látszik, viszont ha ismét valamelyik náci párttal köt koalíciót, annak egy aktív és hatékony magyar külpolitikai tevékenység mellett igen komoly nemzetközi következményei lehetnek Szlovákiára nézve. És ne felejtsük el, hogy Magyarország 2011-ben az EU egyik elnöke lesz!

Nem kérdéses, hogy a Fidesz minden teketória nélkül beültet majd a köztársasági elnöki székbe egy hozzá maximálisan lojális fickót, aki nem akadékoskodik majd holmi pitiáner formai kérdéseken és nem rak keresztbe, ha Viktorék kitalálnak valami világmegváltó törvényt. Ami viszont a párt szempontjából nem biztos, hogy annyira jó, mivel egy viszonylag független államfővel, mint amilyen pl. az SZDSZ támogatásával megválasztott Sólyom László, legalább a látszatát meg tudnák tartani annak, hogy nem akarnak mindent Orbán Viktor kézi vezérlése alá helyezni. Amivel persze alapjában véve nem lenne baj, hisz Horthy Miklós, vagy Kádár János sem szarakodott sokat a hatalomtechnika demokratizálásával, ennek ellenére még eme véresszájúnak nevezett diktátorok országlása alatt is nagyságrendekkel jobban működött az állam, mint az elmúlt évek során, természetesen elvonatkoztatva a rendszerek mindenkori áldozataitól.

Alapvetően tehát nem feltétlenül gond a kézi vezérlés, különben sincs olyan államfő, aki, ha a kétharmados Fidesz valamit a fejébe vesz, ezt megakadályozhatná. Viszont a nép, az istenadta nép igényli a demokrácia látszatát, hisz az elmúlt húsz évben nem volt olyan ellenzék, amely ne féltette volna az úgynevezett demokráciát a másik oldal úgymond túlhatalmától. Így hát könnyen előállhat az az igen vicces helyzet, amelyben Lendvai Ildikó excenzor az emberek egy jelentős részénél hatásosan tud majd riogatni a demokrácia orbáni eltaposásának rémképével. De Lendvai kicserélhető akár Vona Gáborra is, a demokráciához való hozzáállása úgyis mindkettejüknek egyforma távolságra van az ideálistól, legfeljebb más-más irányba.

Szóval érdemes lenne a Fidesznek valami olyan figurát előhúznia a bűvös kalapból, aki nem áll ugyan az útjába, de mégsem azonosítható teljesen Orbán Viktor bal kezeként (A jobb az Navracsics Tibor, természetesen). Így a kecske is jóllakhatna, meg a káposzta is megmaradna. Akár még azt is meg merném kockáztatni, hogy a demokrácia irányába tett nagyszerű gesztusként adjon Viktor a szociknak egy hetet arra, hogy ők jelöljenek köztársasági elnököt. A szocialisták egy hét alatt úgysem tudnának megegyezni, s a 2009-es miniszterelnök-keresősdi, szigorúan 0-8 éves korig ajánlott társasjátékból kiindulva önmagukat tennék nevetség tárgyává az egy hét alatt elhangzó kb. tucatnyi névvel, hogy végül egyik mellett se legyenek képesek egyhangúlag összefogni. Közben a Jobbik és médiája üvöltve zsidózná, vagy „csak” hazaárulózná le a jelöltjeiket egytől egyig. Így aztán a Fidesznek semmi más dolga nem lenne, minthogy felülemelkedvén a többiek dedózásán, megválassza a maga függetlennek nevezett jelöltjét. Persze ez csak egy gondolati játék, a valósághoz köze sincs.

A kézivezéreltnek nevezett jelöltek kategóriájába sorolják a már sok helyütt a Fidesz lehetséges jelöltjeként emlegetett volt MTA-elnök Vizi E. Szilvesztert, aki úgy néz ki, mintha az idős Alain Delont keresztezték volna Borisz Jelcinnel. Ő egy derék ember, és akár pártfüggetlenként is elkönyvelhető, ám félő, hogy az állandóan valamilyen borzalmas mintájú csokornyakkendőt viselő professzort valamelyik nemzetközi fogadáson pincérnek néznék és „bring me a mineral water, please” című bemutatkozással köszöntenék a többiek.

Esélyesként emlegetik Pálinkás József jelenlegi MTA-elnököt is, aki viszont mindenképpen jó helyen van az Akadémia élén. Elég csupán pl. a kutatókat visszacsalogatni hivatott „agyvisszaszívó” programra gondolni, ami ugyan majdnem annyit ér, mint halottnak a csók, de a rendelkezésre álló anyagi lehetőségekhez képest maga a csoda. Főleg, hogy az anyagi javakban sokszor nem igazán dúskáló tudósembereknek elsősorban az elismerés, munkájuk megbecsülése számít, s ez irányban is jelentős pozitív elmozdulás látszik Pálinkás óta. Neki tehát maradnia kéne ott, ahol van.

Felmerült még Schmidt Pál neve is. Nem tudom, ki kezdte el ezt terjeszteni, hiszen ő annyira ciki, hogy anno még a Fidesz is Brüsszelbe száműzte. Egyébként nem értem, hogy e „csodafegyver” női párja, Pelczné Gál Ildikó hogy nem került szintén az EP-be.

 A sors ugyanakkor volt olyan kegyes és megkímélt bennünket e jelölttől, mivel Schmidt – hasonlóan, mint anno a szintén államfői pozícióról álmodozó, ehhez képest még egy nyomorult pártelnöki tisztséget megszerezni sem képes Szili Katalin – az Országgyűlés elnökeként fogja a nagyérdeműt boldogítani.

De hát akkor ki lehetne az a bizonyos „független, de mégsem” köztársasági elnök?

Csak science fiction kategória, de a radikálisok részéről felmerült ötletként Morvai Krisztina neve is. Ha ő lenne az államfő, akkor biztosan lenne kit lefasisztakurváznia Jan Slotának a bagoly mondja verébnek elve alapján, valamelyik, elég gyakran előforduló alkoholilag nem tiszta pillanatában.

Esetleges megválasztásával hazánk simán ki tudná írni magát a következő kb. 30 év európai történelméből, s nem lenne olyan ország a nem is létező Palesztinán kívül, aki komolyan venne minket és szóba állna velünk. Ellenben a különböző antirasszista és liberális jogvédő nemzetközi szervezeteknek legalább öt évre meglenne az örökzöld témája és még a legnagyobb uborkaszezonban is tudnának mitől rettegni.

Bizonyára a teljes nemzetközi elszigeteltségnek is megvannak a maga előnyei, de inkább ne vegyük el e brandet az észak-koreaiaktól!

Szívesen fogadjuk e blogon az ötleteket, tehát aki valami méltatlanul elhallgatott potenciális jelöltre szeretné felhívni a figyelmet, az írja meg egy rövid indoklással és mi nyilvánosságra hozzuk.

A szerkesztőség az alábbi jelölteket tartja ideálisnak, a teljesség igénye nélkül.

1.       Sólyom László

A humoristák egyik méltán kedvelt céltáblája, a különös testtartású, túrabakancsos jelenlegi államfő, aki hibái ellenére az eddigi legaktívabb, legvalamirevalóbb államfő. Aki megteszi, hogy nem fog kezet egy olyan világhírű gazemberrel, mint amilyen a megboldogult Fekete János, az már csak ezért a húzásáért is mindenképpen méltó a magyar nemzet tiszteletére. A Fidesz részéről azonban, bizonyos, tulajdonképpen érthető okokból, nem favorizálják annyira, így pont olyan esélytelen, mint a következő két „ajánlatunk”, de vele pl. legalább az LMP biztosan bekussolna, és nem verné a tamtamot. Ami azért valljuk be, nagy dolog, mert az ő soraikban ülnek olyan figurák, akik annyira aberráltan vonzódnak az emberi jogokhoz, hogy  még a TASZ, a Helsinki Bizottság és hasonló parazita-károkozó szervezetekben is tevékenykedtek.

2.       Kovács Árpád

Már a puszta megjelenésével jókedvre derítené a tárgyalópartnereit, hiszen az öreg szakállas kinézete pont olyan, mint ha személyesen hobbit-föld manókirálya lenne. Hát melyik krumplizabáló szlovák politikusnak lenne szíve beszólni egy ilyen emberkének?! Ugyanakkor, ha kell, tud kemény is lenni, és az Állami Számvevőszék elnökeként be is szólogatott a mindenkori (de leginkább a szoclib) kormánynak, ha azt kívánta a haza. Nagytiszteletű, nemzetközi szinten is elismert közszereplő, és bár alapvetően baloldali beállítottságúnak vallja magát, mindenkinek a számára nyilvánvaló lehet, hogy nem kifejezett ellensége a jobboldalnak. És éppen ezek miatt ki merné róla azt állítani, hogy a Fidesz zsoldosa?  

      3.  Tölgyessy Péter

Míg a magukat politikai elemzőknek nevező, érettségi után mérnöki vagy jogi szakra menni sötét, kétkezi szakmát tanulni lusta politológusok többsége – és itt természetesen óriási tisztelet a kivételnek! – legtöbbször csak összevissza találgat (már amikor nem olyan evidenciákat szajkóznak, amiket még egy politikailag közepesen művelt átlagpolgár is tud), addig Tölgyessy Péter minden hétfőn megmondja a tutit az mr1-en, s szavai nagyrészt még évek múltán is ülnek. Elemzőképessége, politikai műveltsége tehát mindenképp megvan, ami mellé még a magas szintű jogtudományi képzettség is párosul. Fideszes múltja ellenére elmondható róla, hogy mindig mert a pártvéleménnyel szembemenve a saját értékrendje mentén haladni, akár Orbán Viktor ellenében is, így nem vádolható ebbéli szolgalelkűséggel. Ugyanakkor a Fidesz teljesen biztos lehetne benne, hogy nem dobálgatná vissza a törvényeket úri kedve szerint, s a tótoknak is lenne mersze beszólni valami cifrát, ha szívóznának vele a határon. Ellene szól persze, hogy Orbán Viktor nagy eséllyel tőle tanulta a nemszólalokfelaparlamentben stílust, hiszen Tölgyessy volt az, aki 1993 és 2006 között egyetlen egyszer sem emelkedett szóra a haza házában. Persze Viktornak is megbocsátottuk e malőrt, így ez Tölgyessynél sem lehetne kizáró ok. Tölgyessy már ugyan letette a voksát Sólyom mellett, de biztos elgondolkozna, ha nekiszegeznék a felkérést.

Egyelőre ennyire futotta a mi kisvárosi agyunkból, de igyekezni fogunk újabb fenomenális jelöltekkel elkápráztatni a Tisztelt Nagyérdeműt.